Révi Norbert Radix című kiállítása elé

2025. augusztus 26. – Art9 Galéria

Manapság, ha lemegy a Nap, akkor felkapcsoljuk a villanyt. Ha valamit nem tudunk, akkor rákeresünk a neten. És ha melegünk van közben, akkor bekapcsoljuk a légkondit. Mindenre van pótlék, művi megoldás, vagy műmegoldás.

Úgy tűnik, úgy tűnhet, hogy a világban nem kell igazodnunk szinte semmihez, ami lényegi. Nem a napfelkelte mutatja a nappal kezdetét, hanem a munkahelyi rendhez, vagy az életvitelhez igazodó ébresztőóra. Nem a napnyugta mutatja az éjszaka kezdetét, vagy a nappal végét, hanem egy rendszertelenségből összeálló rendszer, amit leginkább gazdasági okok hívnak létre. Szinte minden élethelyzetünket a magunk által kialakított társadalmi rend szabályai határoznak meg.

A napfordulók időpontjai is egyre halványabban jelölik ki az év fontos fordulópontjait. Pedig - nem véletlenül - a kereszténység fontos ünnepei is közel vannak ezekhez. Például közismert, hogy a téli napforduló és a karácsony, vagy a tavaszi nap-éj egyenlőség és a húsvét ünnepe szorosan összefügg. De mára - hétköznapi értelemben - az előbbiből szeretet-biznisz lett, az utóbbiból nyusziünnep.

Több ezer évvel ezelőtt, a késő neolitikum idején épült szakrális építmények létrehozásakor még biztosan fontosabb szerepet töltött be - a hétköznapi emberek számára is - a földi létet alapvetően meghatározó Nap. Stonehenge, Newgrange, hogy csak a leghíresebbeket említsem a sok száz olyan építmény közül, ahol a megfelelő orientáció lényegi szerepet tölt be kb. 6-8000 évvel ezelőtti építésüktől mindaddig, amíg élt azt megteremtő és fenntartó kultúra. Szinte ezekkel egyidőben a mezopotámiai, az egyiptomi, illetve a Föld több kontinensén épült piramisok vagy kultikus helyek is igazodtak a Naphoz éppúgy, mint később a görög vagy római templomok, majd a kereszténység szent helyei. Itt megjegyzem, - bár ezekhez képes apróság -, hogy egy igazi műterem bevilágítása is igazodik a nap járásához.

Az kelet felé való orientációnál talán lényegretörőbb kifejezés a keletelés, ami nem az északi és déli mágneses tér által kijelölt kelet-nyugati tájolást jelenti, hanem a napfelkelte által kijelölt pontot. Így a szakrális helyek, a templomok, a temetkezés iránya ennek megfelelő és módosulhat, egyedileg meghatározozttá válhat a pólusok által kijelölt kelethez képest annak függvényében, hogy minek szentelték az irányt. A többi között lehet a napfordulókhoz igazodó, védőszent napi, vagy a nap-éj egyenlőség napján felkelő nap "kelete" felé igazodás.

Ezzel rokon értelmű lehet az, ha ezeket az irányokat, a megfelelő orientációt egy mai szobrász belső igazodási pontjai szerint határozza meg. Természetesen ez nem alapulhat csupán egy szubjektív meglátáson, hanem a saját szakmai és emberi tapasztalatain, valamint a képzőművészet, az irodalom, a történelem, a művészettörténet, a filozófia, illetve tradicionális gondolkodás sokrétű, de egyéni összegzéséből fakadó alapálláson. És itt már határozottan Révi Norbertről van szó; aki: (idézet) "Olyan személy, aki a jelenségek lényeges vonásait felismeri, a dolgok közötti összefüggéseket meglátja, és a tényeket helyesen ítéli meg", azaz: intelligens. A szó értelmező szótári értelmében is, ahogy az az előbb idézetként el is hangzott.

És hogy a dolgok közötti összefüggések felismerése miért is fontos:

Radix. Egyaránt használt kifejezés az asztrológiában, a matematikában, az orvostudományban, és most a művészethez kapcsolva is. A falon szerepel egy rövid értelmezés, amit Norbert írt. (mindenképpen fontos elolvasni) Ebben tömören és lényegre törően meg is fogalmazza azt, amit kell, - mondhatni művészi hitvallásként - így inkább csak egy személyes olvasat gyanánt egészíteném itt ki.

A radix alapállás, ami a születéskori csillagállásra és az ember gondolkodási irányára, a világban elfoglalt pozíciójára is érvényes lehet. Ha pedig arról beszélünk, hogy művészi alapállás, akkor itt a Révi Norbert kiállításán egyértelműen megjelenik az, ami az Ő karaktere. És most távolodnék is a szavakkal pontosan meghatározható elméletektől, illetve gondolati és fizikai párhuzamosságoktól, mert tér, tömeg, arány, anyag, forma az, ami megjelenik itt egy artikulált, egységes szobrászati nyelven. Ezek között a szobrok között most járkálni lehet, az összes nézőpontból megtekinthetővé válnak, érezni lehet azt, amit egy-egy anyag, és annak megmunkáltsága sugároz, ami természetszerűen azt jelenti, hogy befogadhatóvá válnak a szobrászati szándékok, nem pedig csupán érthetővé a mögöttes tartalmak. Mondhatni: Akár tapintható a különbség így. A művészi, a szobrászi nyelv által szoros közelségbe kerülhet a befogadó a megidézett, szoborba írt, anyaggá vált gondolatokkal. És - ha megfelelő közelségben sikerül lenni - már nem szövevényes rejtély, hanem tiszta átlátható téri kép válik számunkra mindabból a komplexitásból, ami Révi Norbertet is szoborkészítésre késztette. És a jelek és jelentések közötti kapcsolatok vele, a szobrok által, és velünk jön létre együtt itt. Mert mind átvitt, mind pedig konkrét értelemben a Napra közvetlenül nem tudunk nézni. Láthatóvá a láthatatlan mégis válhat, ha a dolgok közötti összefüggéseket felismerni tudjuk.

Ha szabad egy kicsit személyes sorokkal zárni: Azt hiszem, hogy én és Norbert ugyanarra a hegyre próbálunk feljutni más-más utakon. Út közben néha csak messziről látjuk egymást, máskor, egy keskeny ösvényen szembe megyünk egymással, ahol összeakad a vállunk, de az is előfordul, hogy összefutunk egy közös tisztáson, ahol leülünk és megbeszéljük ki merre járt, merre érdemes, (vagy nem) tovább indulni.

Ezen a tisztáson Önökkel, Veletek vagyunk most együtt.

Kisoroszi

2025. augusztus 24.

Boros Miklós János

.